Múlt héten Prágában töltöttünk pár napot a feleségemmel, amiből kifolyólag hirtelen rengeteg posztötletem lett turizmus témában. Valószínűleg jópárat meg is fogok írni közülük, de most egy összefoglalóval kezdem, amiben gyorsan megörökítem a legfontosabb benyomásaim. Kezdjük azzal, hogy a csehek alig különböznek tőlünk.

Például, hasonlóan közepes vendéglátók, mint mi magyarok. Az ételek is szinte ugyanazok, mint nálunk, csak mások a hangsúlyok. A legtöbb helyen a hagyományos cseh konyhát a gulyás, a vadas és a sülthús pároltkáposztával szentháromság jelképezi. A város is igen hasonló Budapesthez, csak nem a XIX. század végébe ragadt bele, hanem egy pár száz évvel korábbi időszak lenyomatát őrzi. Szóval, nagyon hasonlóak az adottságaik, mégis azt kell mondjam, kicsit többet hoznak ki belőle. Prágában éreztem először, hogy nem csupán imádom Közép-Európát, de büszke is vagyok rá. Ettől függetlenül egyáltalán nem érzek behozhatatlan előnyt a részükről. Sőt, kifejezett jó hír, hogy Budapestben még rengeteg kihasználatlan potenciál van.

Példaértékű, ahogy a csehek megbékéltek a történelemmel, és így frusztráció nélkül képesek a turizmus szolgálatába állítani. Budapesten például nem kapnak olyan jelentős hangsúlyt a zsidó emlékek, a gettó és a zsinagógák. A kommunista időket idéző éttermek és múzeumok sem találhatók minden pesti utcasarkon, míg a csehek még mindig ebből élnek. Mi magyarok szinte egyáltalán nem használjuk ki azt a történelmi érdekességet, hogy Budapest több mint száz évig török város volt. Ha Prágát csak egy évre is elfoglalta volna a török, akkor most több száz étterem, múzeum és emléktárgyárus élne belőle. Budapesten még a római múltat sem használjuk ki igazán, pedig azzal kapcsolatban talán nincsenek is fájdalmas emlékeink. Ismétlem, ez mind kiváló lehetőség, tehát nem a kritika itt a lényeg, hanem, hogy tudjuk, merre van előre.

Bár Prága egy hajszálnyival profibb turisztikai marketingben, mint Budapest, azért nem tudtam nem észrevenni, hogy bár szinte minden kötelező turisztikai attrakciót érintettünk, sehol nem kérték el az e-mail címünk. Tehát Prágában sem működik egy koordinált regisztrációja a látogatóknak. Így természetesen nem tudnak meghívni, hogy nézzük meg Prágát nyáron is, mint ahogy tíz év múlva sem tudnak emlékeztetni majd, hogy milyen rég voltunk Prágában. A barátaink számára sem tudnak ajándékkupont küldeni rajtunk keresztül, és Bécs városával sem fognak adatbázist cserélni. Alapszintű városmarketing szolgáltatás lehetne, hogy mire hazaérek, vár egy köszönő levél a postafiókomban, pár nagyfelbontású profi fotó ajándékba, illetve egy online ajándékbolt linkje. Ez utóbbi abszolút hasznos lenne, hogy pár elfelejtett rokonnak is tudjak hűtőmágnest rendelni, és azt a hatalmas reprint festményt, amit nem akartam egész nap cipelni a városban.