Az előbb jöttem ki a Príma Péktől itt az irodaház szomszédságában. Már megint nem volt szendvics. Csak néhányat készítenek reggelente, amennyi biztosan elfogy. Ha megvárom készítenek nekem egyet. Öt perc. Nem, köszi, sajnos rohanok.

Már amikor kijöttem, akkor jutott eszembe, hogy valóban, már többször láttam estefelé féláron kínált maradék szendvicseket a pultban. Magamból kiindulva azért lehet hektikus a kereslet szendvicsre, mert itthon még csak szokjuk az 500-600 forintos szendvicsárakat, és könnyen elcsábulunk a frissen sült kétszázforintos kakaóscsigával.

Szeretnék egy pékséget, ahol minden nap megcsinálják nekem a kedvenc szendvicsem reggel 9-re. Ki is fizetném előre az egész hetet, ha esetleg kapnék valami kedvezményt. Nem kell féláron, de majdnem. (Előbb-utóbb meg kell írnom azt a posztot a kedvezményekről.) Törzsvásárló szeretnék lenni! Szerintem mindenkinek megérné.

Egy tízórais papírzacskót látok magam előtt a nevemmel, benne sonkás-sajtos-tojásos szendvics és egy ajándék alma. Előre is köszönöm!